1. rész *Kezdetek*

 Nyár végén, szürkületkor, Budapest 20. kerületi parkjában, egy padon, egy 14 éves lány ült. Azaz én. Szőke hajam az arcomba omlott. Emós vagyok. Ez látszott is! Fekete bőrdzsekit, pólót és farmert viseltem. A cipőm volt csak fehér. Egyszer csak felálltam és kimentem a kapun. (Így láthatóvá vált kék szemem, amit egy füstös smink egészített ki.) Haza sétáltam. Amikor megérkeztem benyitottam.

- Jaj Vivi! Végre megérkeztél! Úgy aggódtam! - mondta a mamám, a konyhából kilépve.
- Nyugi anya! Haza értem! - válaszoltam lazán.
- Tudod hogy holnap suli van! Mars fürödni és lefeküdni! - utasította és egy gyors puszit nyomott a homlokomra. Csak intettem egyet és felmentem az emeletre, aztán lefürödtem, végül lefeküdtem aludni.
 Másnap reggel, 7:20-kor ébredtem fel.
- A francba! Ma van az első napom a gimiben! - kiáltottam fel álmosan és kiugrottam az ágyból. Felkaptam egy fekete pólót, amin egy fehér halálfej virított, illetve a tegnapi farmerem és egy sötét, szegecses bakancsot. (Az évnyitó most valamiért elmaradt...) Beszaladtam a fürdőbe és átfésültem a hajam, aztán egy fekete szemhéjtussal kihúztam a szemem és felkentem egy kis vörös rúzst. Lesietettem a konyhába. Ott egy cetlit találtam:

Ahogy elolvastam kisietettem a házból és elrohantam a suliba. Amikor odaértem bementem az épületbe és a portához futottam.
- Kérhetek egy nevet? - kérdezte a férfi.
- Dobai Vivien... - lihegtem - Megmondaná hol a 9.b terme?
- A folyosó végén balra - mondta és írogatott valamit. Elfutottam és beesetem a terembe. Összesen 9 diákot láttam amiből 5 fiú és 4 lány volt. Levágtam magam az ablak felőli sor utolsó kettes padjába és vártam. Nemsokára egy fiú ült le mellém. Barna oldalra fésült haja és zöld szeme volt. A ruhája meg egy laza póló, egy farmer és egy tornacipő volt, ami így is túl menőn állt rajta.

- Simonfi Kristóf - vetette oda és átordibált a vele keresztben lévő asztalhoz.
- Dobai Vivien - feleltem - Miért ide ültél?
- Mert a szülőin azt mondták hogy csaj mellé kell ülni! - röhögött. Csak bólintottam és körbe néztem. Tényleg mindenki így ült. Ekkor bejött egy helyettesítő tanár, az ofőnk ugyanis beteg.
- Orosz György vagyok! - kezdte és a szabályok magyarázásával meg az ilyesmikkel el is telt az óra. Ekkor egy lány ment oda hozzám, aki szintén emós volt.
- Hegyi Kitti vagyok. Téged hogy hívnak? -kérdezte.
- Dobai Vivien - mondtam sokadszorra. Ezek után letelt még 3 óra és hazamentem. 
- Hahóó! Van itthon valaki? - kiabáltam. Nem felelt senki. Úgy gondoltam felmegyek a szobámba, de a lépcső alatti falnál megakadt valamin a szemem.
- Lejött a tapéta egy része... - motyogtam magamban. Végig simítottam rajta az ujjaimmal aztán letéptem. Egy ajtót pillantottam meg mögötte. Kinyitottam és beléptem. Egy kis szobát láttam magam előtt tele dobozokkal. Felnyitottam az egyiket és kivettem belőle egy ládát.

Ekkor viszont nyílt a bejárati ajtó.
- Vivi! Megjöttem! - kiáltotta anya...

Folyt. Köv.

By.: Szöszii