4. rész *Fábi?!*

...- Nyugi! Nem lesz semmi baj! - nyugtatott. Ekkor az egyik alak elrugaszkodott és rám ugrott...volna ha Fábi nem vetődik rá. Becsuktam a szemem és lerogytam a térdemre. Nem bírtam odanézni. Csak egy pisztoly dördülésének a hangját hallottam...Egyszer...Kétszer...Háromszor...A könnyeimmel küzdöttem.

3. rész *A medál titka*

...Legnagyobb megdöbbenésemre egy kép volt benne. Egy kép, de nem az én családomról...
- Még is honnan van ez? Hol szerezte apa, egyáltalán ő találta? Az a kislány...Olyan ismerős! - ilyen gondolatok forogtak a fejemben és azt hittem majd elájulok.

2. rész *A titok*

 ...Ahogy meghallottam az anyukám hangját, gyorsan kiszaladtam a szobából és becsuktam az ajtót. Ezek után rátettem a tapétát. A ládát a hátam mögé rejtettem és szembe találtam magát a szüleimmel.

- Szia kislányom - köszönt az apukám. Szerencsére mosolyogtak úgy hogy nem vettek észre semmit. Egy gyors puszit nyomtam a papám arcára és felrohantam a szobámba, szépen rejtegetve a kincset.

1. rész *Kezdetek*

 Nyár végén, szürkületkor, Budapest 20. kerületi parkjában, egy padon, egy 14 éves lány ült. Azaz én. Szőke hajam az arcomba omlott. Emós vagyok. Ez látszott is! Fekete bőrdzsekit, pólót és farmert viseltem. A cipőm volt csak fehér. Egyszer csak felálltam és kimentem a kapun. (Így láthatóvá vált kék szemem, amit egy füstös smink egészített ki.) Haza sétáltam. Amikor megérkeztem benyitottam.