Egyszer fent, egyszer lent...: 8. rész *A vámpírkastély*

...Valami vörös szemű, agyaras, emberféle támadott meg. Rám ugrott és erősen a nyakamra összpontosított. Kinyitotta a száját és harapni készült,
de ekkor valami, vagyis inkább valaki lelökte rólam a szörnyet. Ettől a perctől kezdve nagy szelet éreztem, ezek a lények hihetetlen gyorsan mozogtak. Ezután megálltak, jobban mondva csak az egyik. A lába mellett egy élettelen test hevert. Egyszer csak felém fordult és ekkor jött a felismerés.

- Chris?! - kérdeztem hitetlenkedve. A fiú odasétált mellém és felsegített.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Elmagyaráznád, hogy mi folyik itt?! - érdeklődtem és hátráltam egy lépést.
- Vámpír vagyok - mondta és elmosolyodott.
- Képzeld, rájöttem! - háborodtam fel -Te jó isten! Még is hogy?! És mi ez az egész?!
- Gyere ide és elmesélem... - hívott magához. Én tétovázva, de odasétáltam mellé - Na szóval. Kb egy éve annak, hogy megharapott egy szörnyen gonosz vámpír, Zsanna. Azóta élem sötétségben az életemet.
- Na és a Fábis kapcsolat? - kérdeztem, miközben azon gondolkoztam, hogy milyen fura név az, hogy Zsanna.
- Ja igen. Az már évszázadok óta tart. Tudod, a vámpírok és a vérfarkasok rosszban vannak, voltak már évtizedekig tartó háborúink is. Na most, pár éve fegyverszünetet kötöttünk, de egy hónapja még is kitört az újabb csata - mesélte - Na de gyere, menjünk valami biztonságos helyre.
Elindult, én meg követtem.
Addig gyalogoltunk amíg egy palotához értünk.
- Had tippeljek! Vámpír kastély? - kérdeztem szemrehányóan.
- Ja! - mondta. Bementünk a várba. Az épület tele volt középkori festményekkel, szobrokkal. Besétáltunk egy nagy társalgóba, ahol három vámpír ült. Az egyik hipergyorsasággal elém futott és elkezdte piszkálni a hajamat.
- Szép példány Chris...Neked pedig csak Bence vagyok... - mondta elmélyülve. Én annyira megilyedtem, hogy mozdulni sem bírtam. Ekkor egy lány is odament elém.
- Beni! Hagyd már szegény csajt! Látod, hogy reszket? Amúgy Lola a nevem! - jelentette ki.
- Én Viki vagyok... - szólalt meg egy másik vámpír, aki az egyik fotelben ülve olvasott.
- Na asszem én bekísérem a lakosztályába... - mondta Chris és elmentünk. Pontosabban ő ment, én mivel mozogni se bírtam, ezért Kristóf vitt(!).

Amikor beértünk a szobába letett az ágyra.
- Úristen... - jelentettem ki - Magamra hagynál kérlek?
- Persze - mondta és kiment. Ezután ledőltem a takarómra és elaludtam.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy néma csönd van. Felöltöztem és sétáltam a kastélyban. Tényleg nem volt senki sehol. Egyszer csak megláttam a könyvtárat. Bementem, bezártam az ajtót és egy hirtelen ötletből elkezdtem keresgélni a könyvek között. Öt perccel meg is találtam amit kerestem: A legnagyobb vámpírok
Fellapoztam és kerestem, de vadul.
- Á! Meg is van! Zsanna! Nézzük mit írnak róla..."1890-et írtunk. Ekkor született az egyik legnagyobb és leggonoszabb vámpírunk, Zsanna. Kilenc éves korában elhagyta a családját és akkor harapták meg. Tizennégy évesen romba döntött három országot és megsemmisített egy egész farkaskolóniát. Azóta előszeretettel gyilkol. Mégis sokan istenítik és nagyra tartják... - olvastam.