7. rész *Zavaros nap*

...- Hát...Az úgy volt hogy... - kezdtem bele, de félbeszakított.
- Figyu...Tudom, hogy ez most furcsán fog hangzani, de én ismerem Orsányit már rég óta...Elég rég óta...és az az igazság, hogy én nem bíznék benne a helyedben...Ezt jegyezd meg, oké? - darálta aggódással (!) a hangjában.

- R...R...Rendben... - mondtam az ájulással küszködve.
- Héj Chris (?) ! - kiáltott fel egy srác (Érdekes hogy nem ismerem a saját osztálytársaimat...) és odament a padunkhoz - Ki is ez a csaj?
- Dobai Vivien - válaszolt Kristóf.
- Szia Vivi! Én Istenes Viktor vagyok! - mondta. Én csak intettem neki - Hmm...Szótlan lány...Még mindig nem lépett túl az emón...
Ennyi volt a beszélgetésem, ahogy később kiderült, Chris (?) legjobb barátjával. A tartalmas csevegés után előkészültem órára és vártam az ofőt (Bizonyos Zelley Cintia. Nem ismerjük, mert eddig beteg volt és nem jött be.). Kb. 5 perccel később, be is viharzott a terembe.
- Elnézést a késésért 9.b! Na akkor kezdjük is... - mondta és az egész órát végig beszélte. Mindenki bemutatkozott stb., ahogy ezt egy normális első napon illik, csak ez nem volt az. Megtudtam a maradék osztálytársaim nevét is. Gaál Stella (A menő és beképzelt lány.), Cseres Hanna (A hallgatag, stréber.), Ludasi Zoltán (A perverz, ezt onnan tudom, hogy bepróbálkozott a fiatal ofőnknél, beképzelt srác.), Fodi Zsombor (A nyomi és persze stréber.).
 Kb. óra vége előtt lehetett 10 perccel, amikor én nagyban bambultam, Kristóf pedig megbökött (Kizökkentve a szórakozásomból! Pff...) és elém csúsztatott egy lapot. Ezzel elvoltunk csöngetésig. (Irkáltunk rá és átdobáltuk egymásnak...). 
 Ezután végigszenvedtem a többi órát (Kíváncsi voltam mi van Fábi és Chris között...). Aztán végül a Föcink is véget ért és én mehettem haza. Amikor kiléptem az ajtón, Danit pillantottam meg a falnak dőlve. Rögtön odaszaladtam hozzá.
- Szia!!! - kiáltottam futás közben, de megbotlottam és a fiú karjaiba zuhantam - Hupsz! Te meg mit keresel itt?
- Elétek jöttem! - mondta mosolyogva, miközben én stabilizáltam magam.
-Szupi! - vigyorogtam. Ekkor ott termett mellettem Chris.
- Te meg mit csinálsz? - érdeklődött undokan és végigmérte Danit - Nem esett bajod?
- Dehogy! Hiszen megfogott! - mutattam a barátomra.
- Aha... - mondta gyanakodva. Ezek után Fábi is csatlakozott hozzánk.
- Menj innen Kristóf - utasította gúnyosan az újonnan érkezett.
- Hát...jó...Te meg vigyázz magadra... - kérte tőlem Chris, megsimította a vállam (?!) és elsétált. Így hát, én rosszkedvűen, Fábi elégedetten és Dani aggódva hagytuk el a sulit.
 Amikor hazaértünk és bementünk a barlangba, kifakadt belőlem minden.
- MI VAN VELETEK?! MINDENKI TITKOLÓZIK! MI VOLT EZ A BESZÉLGETÉS?! MONDJÁTOK EL AZ IGAZAT!!! - ordítottam, mint egy félőrült, de a fiúk csak néztek és nem szóltak semmit. Nekem itt telt be a pohár és kirohantam az otthonomból. Csak szaladtam, futottam, amíg a lábam bírta. Egyszer csak megbotlottam egy faágban és elestem. Nem bírtam már tovább, kitört belőlem a sírás.
 Pár órája ott lehettem az erdőben amikor észrevettem, hogy sötét van és valami van a bokorban. Fölakartam kelni, de ekkor kiugrott a rejtekéből a szörny...

Folyt.Köv.

By.: Szöszii

U.I.: A szavazáson tehát Fábi lett a kedvenc! :D Remélem tetszik ez a rész is! :D