6. rész *Az új család?*

...Amikor befejezte a játékot, visszatette a gitárt a helyére.
- Gondolkoztál már azon hogy, kinél akarsz lakni? - érdeklődött Fábi komolyan.
- Hm...Fogalmam sincs, de az biztos hogy haza nem megyek. Max csak a cuccaimért - jelentettem ki és erősen gondolkoztam.

- Van egy ötletem! - kiáltott fel Dani - Költözz ide!
Én felugrottam és nagy örömömben megöleltem a fiút. A bátyja meghökkenve nézett ránk.
- Jó ötlet ez? - kérdezte. Dani és én hevesen bólogattunk - Hát...jó...De ez legyen mindig nálad!
Erre felvette a fekhelyem mellett heverő pisztolyt és átnyújtotta. Én esetlenül forgattam a kezemben a fegyvert.
- Minek ez? - tudakoltam tőle.
- Csak egy kis önvédelem...Veszélyes évet élünk...Ezt tapasztalhattad te is... - jelentette ki.
- Oké...De nem is tudom használni! - értetlenkedtem.
- Megtanítalak! - mondta Dani mosolyogva - De gyere! Még át is kell cuccolnod ide!
Én bólintottam és elindultunk. Szerencsére anyáék nem voltak otthon, úgy hogy nyugodtan pakolászhattam. Egy kis rövidke üzenetet is hagytam nekik, nehogy hívják a rendőrséget amiért eltűntem. Aztán hazaindultunk. Dani hátán egy hátizsák volt és kezében egy utazótáskát tartott. Én kevesebb dolgot hoztam. Csak egy ridikült és az iskolatáskámat cipeltem. Éppen a barlang előtt voltunk, amikor hangokat hallottunk a bokorból. A fiú rögtön előrántott egy pisztolyt és a növénynek szegezte.
- Gyere elő! - kiáltotta. Ezekre a szavakra Fábi emelkedett ki onnan és unottan ránk nézett.
- Mizu? - kérdezte.
- Te követtél minket?! - érdeklődtem, cseppet sem kedvesen.
- Igen...De ez nem lényeg...Gyertek mennyünk be... -jelentette ki. Így is tettünk.
A barlang egyik szobáját (Igen, szobáját!) , ágyát megkaptam és rögtön nekiálltam a kicsinosításának. Éjfélkörül Fábi lépett be a helyiségbe.
- Még mindig fenn vagy? - kérdezte zavartan.
- Igen...Nem tudok aludni... - válaszoltam az ágyamon fekve.
- Várj segítek... - mondta és elrohant. Egy kicsivel később a sárga gitárral tért vissza, leült és elkezdett játszani. Egy darabig csak néztem, hogy milyen mesterien kezeli a hangszert, aztán elnyomott az álom. Aludhattam félórája, amikor félálmomban hallottam, hogy abbamarad a zene és egy kéz megsimítja az arcom...
Másnap reggel nyúzottan keltem fel. Az első gondolatom az volt, hogy, Hogy a csudába kerültem ide?!. Aztán persze eszembe jutott és hangosan felröhögtem. Ezután felöltöztem, megfésülködtem és kimentem a szobámból egy adag fekete sminkkel (Emós korszak...). Bementem a "konyhába" és megláttam Danit.
- Te! Nincs itt véletlenül egy tükör? - kérdeztem értetlenül. A fiú rám nézett és elkezdett fetrengeni (Igen, szó szerint!) a röhögéstől. Én fülig elpirultam - Na, ennyire azért nem gáz!
A srác ekkor felállt és még mindig nevetve megszólalt:
- A "fürdőben" van...
- Oké...Köszi - mondtam és elhúztam a csíkot. Amikor beértem a mosdóba, megláttam a tükröt. Oda is mentem hozzá és elkezdtem keresgélni a sminkek között.
- Nem igaz hogy csak feketeee!!! - keltem ki magamból és eldöntöttem, hogy suli után, Kittivel, elmegyek a DM-be bevásárolni. Ahogy ezt el is döntöttem, feltettem egy kis szájfényt és szempillaspirált. (Mert, azért, semmi smink nélkül nem mehetek ki az utcára.) Ezek után elindultam Fábival a suliba. Amikor odaértünk, bementünk a terembe és minden szem ránk szegeződött. Én nem kis zavaromban leültem a helyemre, de ott görcsbe rándult a gyomrom. Kristóf olyan jól nézett ki...
- Egy: Hol hagytad a feketét? Kettő: Orsányi a pasid? - kérdezte a srác. Én olyan vörös lettem, mint egy paradicsom és a hányinger kerülgetett.
- Hát...

Folyt.Köv.

By.: Szöszii

U.I.: Elnézést kérek az egy hónapos kimaradásomért, de nem értem rá. :( Igyekezni fogok a további részekkel. Köszi a megértést és remélem tetszik a rész! :D