14. rész *Vendégeskedés*

(Hangulatzene: Nightcore - Jealous <--- Katt a linkre)

...Felkeltem. A régi házamban találtam magam.

- Mi a csuda?! - motyogtam félálomban. Körülnéztem. Minden olyan volt mint régen. A szobám fehér falai a fekete virágokkal, a kanapé, az ágy, a kopott posztereim. Felálltam és odasétáltam a fotelhoz. Eszembe jutott, hogy Fábi itt aludt amikor anno megtámadtak minket...
Kimentem a szobából be fürdőbe. Belenéztem a tükörbe. Láttam magam előtt ahogy békésen fogat mosok, Fábi bejön és elkezd levetkőzni én meg kirohanok. Elmosolyodtam. Tovább sétáltam, le a lépcsőn és ott is jó alaposan szemügyre vettem mindent. Megsimítottam a konyhabútorokat, beültem a bőrfotelbe. Egyszer csak észre vettem a tapétával takart ajtót. Felálltam és letéptem. Benyitottam és egy dombot láttam meg, rajta a jogarral. Elkezdtem futni. Amikor felértem a csúcsra, Zsanna fogadott. 

- Akarod látni a barátaidat? - kérdezte sunyin mosolyogva. Hevesen bólogattam - Akkor tessééék!

Amikor ezt kimondta, ketrecek tűntek fel, benne az összes ember akit szeretek (Na meg persze Elena...). Viszont Dani nem volt sehol.

- Hol van Danci?! - kiáltottam kétségbeesetten. Zsanna felnevetett és a vérfarkas előttem tűnt fel. A földön. Holtan fekve. Vérrel áztatva. A nyakamhoz kaptam.

- Dani! Ne...Várjunk, hol a láncom?! - suttogtam alig hallhatóan. A könnyeim elkezdtek potyogni. Lerogytam a térdemre és zokogtam. Ekkor károgást hallottam. Egy holló repült az égen. Csőrében a szív alakú medál. Leejtette az ölembe.

- AZ UTOLSÓ! - kiáltotta Zsanna és elkezdett rohanni. Vérvörös szeme csak úgy izzott. Ekkor sárga fény vett körül és...felébredtem.
- Jó isten! Hol vagyok? - kérdeztem. Egy ismeretlen házban feküdtem. A fejem csak úgy sajgott. Egy fiú jött be a szobába. Tálcáján egy tányér tükörtojás. Szőke haja volt és zöld szeme.
- Tessék! Az estét alaposan végig zúztad! - mondta nevetve és odaadta a kaját. Elvettem és értetlenül néztem rá.
- Nyugi! Megeheted! Nincs benne drog! - mosolygott és leült mellém. Óvatosan bólogattam és bekaptam az első falatot.
- Hogy kerültem ide? - kérdeztem értetlen fejjel. Egyáltalán nem értettem, hogy mi ez és persze, hogy ki ez. Hirtelen valami fura illat ütötte meg az orrom Felemeltem a pólómat és megszagoltam. Éreztem magamon cigifüstöt, alkohol szagot és egy ismeretlen férfi dezodort. Elhúztam a szám. A srác elnevette magát.
- Hát...Elmeséljem? Elég durva... - mosolygott huncutul. Én hevesen bólogattam és bekaptam még egy falatot - Te akartad...Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy ki akartam kapcsolódni és elmentem a pubba. Te nagyban nyomtad akkor a bulit... - itt elmosolyodott - Miközben néztelek, mert ugye egy ilyen szép lány odavonzza a figyelmet...Hallottam, hogy két srác beszélgetett. Meg akartak téged erőszakolni...
- Mi van?! - ijedten néztem rá. Elkomorult az arca.
- Oda is mentek hozzád. Én ezt nem hagyhattam így én is csatlakoztam hozzátok. Azt mondtam, hogy a barátod vagyok. Nem hittek nekem. Kénytelen voltam mind kettő mocskos pofájába behúzni egyet és kimenekíteni téged. Így kerültél ide és már örülök is neki, hogy nem hagytam azokat a...Szóval érted - oldalmosolyra húzta a száját és a szemével engem vizslatott.
- Köszönöm... - csak ennyit tudtam kinyögni. Közben patakokban folytak a könnyeim.
- Menj szedd rendbe magad! A fürdő arra van - a szobával szembeni fehér ajtóra mutatott - Tiszta ruhákat már készítettem ki.
- Ruhákat? - kérdeztem meglepetten.
- Igen. A húgom régen itt lakott és itt hagyta nekem őket, de most menj! - rám villantotta fehér fogsorát. Bólintottam és bementem a szobába. Levettem a ruhámat és beálltam a zuhany alá. Élveztem ahogy a forró víz lecsorog a testemen. Így, kívülről nyugodtnak tűnhettem, de belül égtem a dühtől. Fábi hogy bír ilyen szemét lenni?! Mért pont azt a kígyót kell szeretnie?!
A fájdalom szétfeszítette a szívemet. A forró könnycseppek újra ellepték az arcomat. Belerúgtam a zuhanykabinba.
- Valami baj van? - kérdezte a srác kintről. A meglepettség és ezzel egyöntetűen a pír is elöntötte az arcomat.
- Mit képzelsz?! - kiabáltam paradicsom vörösen.
- Én csak vigyázok nehogy belefulladj! - röhögött. Elkezdtem fújtatni. Leállítottam a vizet és megtöröltem magam. Felöltöztem, aztán megfésülködtem és kirontottam a csukott ajtón. A srác elesett.
- Ez mi volt?! - kérdezte nevetve.
- Őrizni? Pffff... - mondtam és karba tettem a kezemet. A fiú felállt és tetőtől talpig végigmért. Szúrt a pillantása.
- Jól nézel ki... - egyre közelebb jött. Én hátráltam. Beleütköztem a falba. A keze végigsimította az arcom.
- Mi is a neved? - kérdezte gyengéden.
- Vivi...Neked? - nyögtem ki.
- Patrik vagyok - a szeme megállapodott a számon. Megremegtem - Tudod mennyire szerencsés a barátod? Te egy különleges lány vagy...
Elengedett és leült a kanapéra. A kezét az arcára szorította. Nem értettem mi akart ez lenni. Amikor felébredtem a kábulatból, odamentem a sráchoz.
- Mi a baj? - kérdeztem, a helyzettel mit sem törődve. A fiú rám emelte a tekintetét. A szemén látszott, hogy nagy fájdalmai vannak.
- Meghalt... - nyögte ki. Értetlenül néztem rá - A barátnőm...Meghalt. Elhagyott...Ő volt számomra a legfontosabb...Érted?! Elment...
Megfogtam a kezét. Őszintén átéreztem a szenvedését.
- Tudod...Nekem az egyik barátom majdnem meghalt... - az emlékektől könnycseppek gördültek le az arcomról. A srác felszisszent és magához szorított. Ekkor pontosan nem is tudom hogyan, de Fábi rúgta be az ajtót. Futott. Ez értetlen volt számomra, ugyanis sebesült. A meglepettség átjárta az egész lényemet. Patrikot elrántotta tőlem és behúzott neki. Én odaguggoltam mellé.
- TE NORMÁLIS VAGY?! - ordítottam rá - HOGY KERÜLSZ IDE?! MIÉRT VERTED LE SZEGÉNYT?!
- Igen normális vagyok! Ha nem láttad volna ez itt éppen téged tapizott - jelentette ki halál nyugodtan.
- B*****s! Neked elment a józan eszed! - felálltam pont Fábi elé - Nem vetted észre, hogy mit műveltél?!
- Tisztában vagyok vele. A kis perverz megérdemelte! - mondta.
- Mi vaaan?! - akadtam ki. Az egész dolog megrázott. Mit képzel ez magáról hogy csak beront ide és lever egy ártatlan srácot?!
- Most pedig menjünk - jelentette ki és megragadta a kezem. Én még mindig az "OMG-bomba" hatása alatt voltam és leesett állal néztem Fábira. A szemében valami ismeretlen fény csillogott.  Ilyennek még nem láttam...
- Te...te...Jesszus...Te féltékeny vagy?! - mondtam hitetlenkedve.
- Nem dehogy... - válaszolt és eltorzult az arca. Rögtön kihúzott a házból. Az utcán a kis tragacs kocsi állt. Beszálltunk.
 Kb. félúton voltunk amikor hirtelen megszólaltam.
- Tényleg tapizott?
- Igen. Miért hazudnék? - kérdezte. Ekkor elgondolkodtam. Eszembe jutott, ahogy a fiú a falhoz szorított, ahogy hallgatózott amikor zuhanyoztam. Némán bólintottam.
- Együtt vagy még Elenával? - érdeklődtem egy ötlettől vezérelve.
- Nem - jelentette ki. Nagyot néztem.
- Hát ez gyors volt... - mondtam, miközben a megkönnyebbülés szikrája beleköltözött a lelkembe - Miért szakítottatok?
- Nem működött... - válaszolt - Megjöttünk.
Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a barlangba. Egyszer csak a fiú térdre rogyott.
- Úristen! Fábi...

Folyt.köv.

By: Szöszii